Nagy Krisztián története

Név: Nagy Krisztián

Életkor: 27 éves

Családi állapot: nőtlen

Foglalkozás: biztonsági őr

Betegsége: non Hodgkin lymphoma

2005 óta issza a CoD teát és a Vital Pluszt

„A műtét után egy hónappal kaptam az első kemoterápiát, amitől azonnal elkezdett hullani a hajam. Akkor ajánlotta az unokatestvérem a CoD teát, mert hallotta, hogy az erősíti az immunrendszert. De apum egyik munkatársának a rokona is itta, és helyrejött. Mindjárt megrendeltük, és a második kemoterápia után már nem is hullott a hajam.”
Krisztián Gyöngyösön él, és egyáltalán nem szokványos fiatal. Legjobb barátja a nála két és fél évvel idősebb bátyja, és az édesapja. Szülei – akiket apum és anyumként említ ¬– harmincegy éve élnek kiegyensúlyozott házasságban. Szeretetben nevelték fel két fiukat, akik a mai napig egy panellakás kis szobáján osztoznak. Szenvedélyes horgász, és focirajongó. Csendes, udvarias, érdeklődő, mások bajára érzékeny fiú, de igazán különlegessé a gondolkodása, az értékrendje teszi.


– Hogyan kezdődött a betegsége?
– Először csak azt vettem észre borotválkozás közben, hogy egy gumó van a nyakamon, de gondoltam, majd visszahúzódik. Amikor kiderült, hogy miről van szó, kicsit el voltam szomorodva, de úgy voltam vele, nem szabad elkeseredni, meg kell gyógyulni. Eszembe sem jutott, hogy ebbe bele is lehet halni, inkább csak a műtéttől féltem, mert a doktor úr azt mondta, nehéz operáció lesz. Aggódtam, hogy valamit elrontanak, és majd nem tudom forgatni a fejemet. Utólag azért megfordult a fejemben, hogy meg is halhattam volna, de anyumat jobban megviselte a betegségem, mint engem. Két hétig voltam a debreceni kórházban, és a műtét után egy hónappal kaptam az első kemoterápiát, amitől azonnal elkezdett hullani a hajam. Akkor ajánlotta az unokatestvérem a CoD teát, mert hallotta, hogy az erősíti az immunrendszert. De apum egyik munkatársának a rokona is itta, és helyrejött. Mindjárt megrendeltük, és a második kemoterápia után már nem is hullott a hajam. Csak hányingerem volt, és fájt a fejem. A kemoterápia után kaptam még huszonkét sugárkezelést is. Kiderült ugyanis, hogy a daganatot kivették, de a tok ott maradt, mert az ütőéren volt, így azt nem tudták kivenni, és a sugár ezt szétroncsolta.
 
– Ön még nagyon fiatal, huszonhárom éves volt, amikor megoperálták. Kiderült-e, mi okozhatta a betegséget?

– Eredetileg szobafestő-mázolónak tanultam, és a kezelőorvosom úgy gondolja, lehet, hogy a festékekben lévő vegyszerek okozták a betegségemet, így már nem is mennék vissza a szakmámba. Persze ez nem biztos, mert a doktor úr szerint a nyirokdaganatot megfázás, vírus is okozhatja, és előtte nagyon lázas voltam négy napig.


– Biztos nagyon aggódott az egész család, akik mindvégig ön mellett álltak.

– Persze, főleg anyum volt oda nagyon. Amikor járnom kellett a kemoterápiára, meg a sugárkezelésre, a bátyám mindig elkérte magát a munkahelyéről, hogy elvigyen autóval Debrecenbe. Rendes volt a főnöke, mindig elengedte. Két-három órát voltam ott, ő velem maradt, és utána hazahozott. Ennek négy éve, és azóta jól vagyok, igaz, nemrég lágyéksérvvel operáltak, ami szerintem szintén akkor alakulhatott ki, amikor szobafestőként volt, hogy két tizenhat literes vödörrel mentem fel az ötödikre, vagy az egyik kezemben egy vödör, a vállamon meg egy huszonöt kilós zsák volt. De emlékszem, hogy a katonaságnál, amikor egyszer hosszú sátorrudakat kellett felvinni a második emeletre, többször meg kellett állnom, mert fájt nagyon a hasam. Azért felvittem, és azután tapintható volt ott egy dudor. Lehet, hogy előtte is megvolt, de nem éreztem, csak a katonaság után.
– Az a fél év katonaság 2004-ben igencsak megviselte lelkileg, és következő évben jelentkezett a nyakán a daganat.
– Szerencsétlenségemre a díszszázadba kerültem. Különösen az elején szenvedtem attól, hogy kiabálnak velem, szidják az anyámat, káromkodnak. Nem szeretem a csúnya beszédet, ha szépen megkérnek is megteszem, amit kell. Voltak, akik lazán vették, hogy ordibálnak velük, de én nem tudtam ilyen könnyedén túltenni magam ezen. Hiányoztak a szüleim, a bátyám, nem éreztem jól magam, hogy távol vagyok tőlük. És sokszor hetekig nem engedtek haza. Akkor ez nagyon kiborított. Lefogytam másfél hónap alatt tizenhárom kilót, mert ha ideges voltam, nem ettem. Nem esett jól. A bátyámnak semmi baja nem volt a katonasággal, de én utáltam ott lenni.


– Már öt éve jár egy lánnyal, nem gondolt még a házasságra?
– Szeretjük nagyon egymást, de a nősülést még korainak tartom. Ráérek vele. Mi még soha nem laktunk együtt, és előtte szeretném kipróbálni, hogyan jövünk ki egymással, ha csak ketten vagyunk. Addig nem akarom elvenni. Meg nem is állok úgy anyagilag, hogy biztosítsam egy család megélhetését. A betegségem miatt két és fél évig nem dolgoztam, ez minden tartalékunkat felemésztette. Most menjek bele egy hitelbe, és mi van, ha elválunk?
 
–Milyen vágyai vannak?
– Nincsenek nagy vágyaim. Annak is örülök, ha tudok venni négy új gumit a tizennégy éves Ladámra. Nem vágyom annyi pénzre, hogy ne kelljen dolgoznom. Szeretnék egy kis házat, ahol ki lehet menni az udvarra. Nagyon szeretek díszhalakkal foglalkozni, és ha úgy lenne pénzem, nyitnék egy kereskedést. Megnyugtatnak a halak. Szeretem a focit, szívesen kimennék nagyobb mérkőzésekre, például Németországba, mert a Bayer München a kedvenc csapatom. Ha nyernék a lottón, elmennék Skóciába, a Felföldre. Soha nem voltam még külföldön, a Balatonnál is csak egyszer jártunk. Szeretnék jobb munkahelyet, de az a baj, hogy az emberek mindenhol egymás ellen vannak, furkálódnak, áskálódnak. Idegesít, amikor valaki éppen nincs ott, akkor kibeszélik, s amikor visszajön jópofáskodnak vele. Én nem szeretek senkiről a háta mögött beszélni. Ha nem tetszik valami, megmondom a szemébe. Bánt, amikor ismerősök, rokonok is panaszkodnak, hogy a munkahelyükön marják egymást, egyik ki akarja rúgatni a másikat csak azért, hogy neki biztosabb legyen a helye. El tudom képzelni, hogy milyen volna, ha a főnökök jól bánnának az alkalmazottakkal, rendesen megfizetnék őket, és akkor talán nem lenne ennyi ellenségeskedés.
 
– Szokott-e valamiért imádkozni?
– Lefekvés előtt szoktam imádkozni, és a betegségem alatt is minden nap kértem az égi segítséget. Néha, csak úgy beülök a templomba, és elmondok egy imát. Ilyenkor egészségért fohászkodom a családomnak.