Mazug László története

László barátságos, meleg személyiség, aki megőrzött valamit gyermeki tisztaságából. Gyógyulását ő is elsősorban annak köszönheti, hogy hitét egyetlen pillanatra sem adta fel. Biztos volt benne, hogy legyőzi a betegséget. Kezébe vette a sorsát, tájékozódott arról, mi a baja, és kitartóan kereste a számára a legjobb megoldást. Azt, amely megerősítette hitét a gyógyulásban. És ezt volt bátorsága vállalni. A küzdelemben természetesen erőt adott neki a családja, felesége, édesanyja ¬– aki tavaly veszítette el élete társát ¬–, gyermekei, és unokái, akikkel még sokáig együtt szeretne lenni.

 

– Ön azon kevesek közé tartozik, aki kizárólag a CoD tea segítségével győzte le a betegségét. Hogyan szerzett róla tudomást?

– A feleségem gyógyszerész, és amikor kiderült a betegségem, együtt kerestük a megfelelő gyógymódot. Így ajánlotta valaki a CoD teát. Rögtön felvettük a kapcsolatot az itteni összekötővel, és nagyon hamar megkaptuk a teát. És érdekes, mert éppen előtte hívtam az orvost, aki meg akart operálni, de síelni volt, amikor időpontot akartam tőle kérni. Ezután még inkább megerősödött bennem, hogy nem kell nekem kés alá feküdnöm. Az orvosok is tanácstalanok voltak, az egyik azt mondta, meg kell operálni, a másik meg azt, hogy nem szükséges. És ezután egy évvel a biopszia eredménye már negatív volt. De közben regénybe illő tortúrán mentem keresztül.

 

– Akkor haladjunk sorban! Mikor kezdődött?

– Először azt vettem észre, hogy kicsit barnás volt az ondó, de nem foglalkoztam vele, mert nem volt más tünet. Majd 2005-ben már a vizeletem is véres volt, amely inkább a vesekő miatt lehetett. A Szabolcs utcában végül is meggyógyították a vesémet, és kaptam antibiotikumot a prosztatagyulladásra is. Közben a fiam ajánlott egy ismerős főorvost az Uzsoki Kórházban, aki a leleteim alapján felírt még egy lézeres kezelést, amely segíti a gyógyszer bejutását a prosztatába. Ezután véresebb lett a vizeletem, s az orvos biopsziát javasolt. Ennek a mintavételnek az eredménye azt mutatta, hogy daganat van a prosztatában.

 

– Mit érzett, amikor megtudta?

– Összenéztünk a feleségemmel. Különösebben nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy meg kell gyógyulnom. Talán azért is találtam rá a CoD teára, mert kerestem. És utána ki is tartottam mellette, mert folyamatosan jöttek jó PSA eredmények.

 

– És mit tanácsoltak az orvosok?

– Az orvos azt mondta, műteni kell, de azt is, hogy nem eszik olyan forróm a kását. Persze, mert karácsony előtt voltunk. Elmentem a Kékgolyó utcába, s mivel nem volt egyértelmű, hogy mit kellene tenni, onnan a Honvéd Kórházba küldtek. De akkor már hat hete ittam a CoD teát. És itt az újabb biopszia során nem találtak semmi kórosat. Fél év múlva sem. Azóta is egy és kettő között van PSA érték, amire azt mondta a főorvos, hogy jobb, mint az övé. Ám a műtétet úgy néz, nem úsztam meg, mivel rövidesen hasfali sérvvel operálnak majd.

 

– Mi a foglakozása?
– Sokáig irodagépeket – főleg könyvelőgépeket – javítottam. De megszűntek a cégek, ahová jártam, és magánvállalkozóként nem tudtam bekerülni bankokba. Elvégeztem egy gyógymasszőr tanfolyamot, majd talpmasszázst is tanultam, ám csak rövid ideig – csupán fél évig – gyakorolhattam, mert nem volt vendég. Nincs pénzük az embereknek. Valamiből élni kell, így két éve elmentem a BKV-hoz. Egy középkorú embernek már nehéz elhelyezkedni a mai világban.

 

– Mióta él a második feleségével?

– Tíz éve élünk együtt, és öt éve házasodtunk össze.

 

– Az első házasságából mikor lépett ki?

– Nem az én döntésem volt. A feleségem egyre kevesebbet törődött a gyerekekkel, majd el is költözött tőlünk. A kisebbik fiam még iskolába járt. Úgy tizennégy évvel ezelőtt váltunk el, én a gyerekekkel maradtam, megvártam, amíg felnőttek, és kirepültek mind a hárman.

 

– Érte-e valamilyen lelki megrázkódtatás a betegségét megelőző egy-két évben?

– Egy évvel a betegségem előtt a feleségem többször rosszul lett az utcán, és a kivizsgálás során a pajzsmirigyében találtak valamilyen kóros elváltozást. Tíz napon belül kivették, de a szövettani eredmény később kimutatta, hogy csak gyulladásról volt szó. Vagyis nem kellett volna eltávolítani. Az borzalmas volt számomra, szinte mindig ott voltam mellette a kórházban. Azóta gyógyszereket szed, és gyakran begyulladnak az ízületei. Közben majdnem minden nap mentem a szüleimhez. Édesapám Parkinson-kórban szenvedett, anyukámnak sok gondja volt mellette, ő emelgette. Rossz volt látni édesapám leépülését. Tavaly karácsonykor itt halt meg nálunk. Édesanyám azóta velünk él.

 

– Változtattak-e a táplálkozásukon a gyógyulás érdekében?

– Disznót egyáltalán nem eszünk, csak baromfit, és halat. Viszont sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Az ember érzi, hogy a megfelelő táplálkozás jót tesz. Igaz, hogy mégis híztam az utóbbi években, ami inkább a mozgásszegény életmódnak, és a sok tésztának a következménye. Régebben sportoltam, de a sérvem miatt már évek óta alig mozgok.

 

– Tanította-e valamire a betegsége?
– Persze. Számtalan pozitív tanulságot hozott. Elsősorban azt, hogy soha nem szabad feladni, küzdeni kell. Örülök, ha tudok segíteni másoknak, és a feleségemmel együtt számtalan embernek ajánlottuk már a CoD teát. Mióta meglepett engem ez a betegség, észreveszem, milyen sok sorstársam van. Jólesik velük megosztani, hogy igenis van remény.