Nagy Györgyné története

Név: Nagy Györgyné

Életkor: 52

Családi állapot: özvegy, egy fia (31 éves) és egy leánya (28 éves) van

Foglalkozás: rokkantnyugdíjas



Betegség: fogíny-, és alsó állkapocsdaganat

„Én nem ijedtem meg. Harmincháromszor voltam sugárkezelésen, és négyszer kemoterápián, közben ittam a CoD teát. Megkopaszodtam, de engem ez sem zavart. Egyébként nem volt semmi bajom tőle, hiszen a tea segített.”

2004 óta issza a CoD teát, leletei negatívak
Mária olyan csodálatra méltón viseli betegsége következményeit, amely egészen egyedülálló. Lelki egyensúlyát nehéz megingatni. Boldognak érzi magát, pedig öt éve elveszítette szeretett férjét, akivel huszonhét évig éltek boldog házasságban, teljes harmóniában. Mária szeme könnybe lábad, amikor arról beszél, milyen jó ember volt a férje, aki mindig a családjáért élt, és dolgozott. Mindkét gyermekük otthon lakik, még nem találták meg a párjukat, de édesanyjuk naponta imádkozik azért, hogy megleljék az igazit, és unokái szülessenek. Emellett már csak egy vágya van, hogy találjon egy olyan sebészt, aki rendbe hozza az arcát. Szeretne újra kendő nélkül járni, és úgy beszélni, hogy megértsék őt. Amikor ugyanis újra kellett műteni egy kórházban szerzett fertőzés miatt, a nyelvének egy részét is levarrták. Így most a k és g betű helyett csak a h-t tudja képezni.
 
– Önnek olyan helyen alakult ki a daganat, amely elég ritka. Milyen előzményei voltak a betegségének?
– Öt éve veszítettem el a férjemet, akinek a gerincén volt rákos daganat. Megműtötték ugyan, kapott kemoterápiát is, mégis fél év alatt elvitte. Én akkor lettem beteg. Amíg ápoltam őt, a gyermekeim vették észre, hogy folyton kocogtatom a felső fogaimmal az alsót, és összeszorítom az állkapcsomat. Nagyon feszült voltam, hiszen láttam, hogy hiába küzdök a páromért, nem tudom megmenteni. Ő fel is adta magában, befelé fordult, mert képtelen lett volna rokkantan, ágyhoz kötve, munka nélkül élni. Imádott dolgozni. Ma is itt áll az udvaron a traktorja, amivel most a fiam jár a földekre, amikor hívják szántani, vetni, tárcsázni. Ezt tette az édesapja is. Mellette persze van munkahelye, dolgozik egy gyárban.
 
– Hogyan vette észre, hogy baj van?
– Még élt a férjem, amikor elkezdett fájni alul az ínyem. Elmentem az orvoshoz, és megállapították, hogy egy kis daganat keletkezett az ínyemen, az alsó állkapcsomon, a fogam tövénél. Az itteni fogorvosnő felküldött Budapestre, ahol röntgenfelvételt készítettek, majd CT vizsgálatot is végeztek. Már akkor látták, hogy rosszindulatú daganatról van szó. Felvágták, és a szövettan eredménye is ezt mutatta. Ám a vágás helye nem gyógyult be, hanem gyors növekedésnek indult a góc. Közben eltemettem a férjem. Amikor megmondták, hogy mi a bajom, nem vettem fel, tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Nem is foglalkoztam vele, hiszen nem éreztem, hogy beteg vagyok.
 
– Nem is ijedt meg, amikor kiderült?
– Én nem! Ittam a CoD teát, harmincháromszor voltam sugárkezelésen, és négyszer kemoterápián. Megkopaszodtam, de engem ez sem zavart. Egyébként nem volt semmi bajom tőle, hiszen a tea segített.
 
– Hogyan szerzett tudomást a CoD teáról?
– A nővérem, aki Békéscsaba mellett, Dobozon lakik, hallott a faluban valakitől a teáról. Akkor még élt a férjem, és azonnal megrendeltem, két hónapig ő is itta, de számára már túl késő volt. Én azóta, öt éve folyamatosan iszom, és bízom benne. Akitől a nővérem tudomást szerzett róla, az szintén meggyógyult, így én is hittem ebben. De mellette szedek vitaminokat, sok zöldséget, gyümölcsöt eszem, amit a lányommal megtermelünk itt a kertben. Rendszeresen iszom bio sárgarépa, és céklalevet. A húsok közül csak a csirkét, és a halat eszem meg.
 
– Ezek alapján, ön most egy boldog, egészséges ember lehetne. Mégsem így lett. Az állán csúnya hegek éktelenkednek, és beszélni is nehezen tud. Mi történt?
– Amikor túl voltam a kezeléseken, bejelentkeztem a Szent Rókus Kórházban, ahol előjegyeztek műtétre. Januárban felmentem, és egy egész napos operációt végeztek rajtam. Kivettek egy darabot a lábszárcsontomból, amit a beteg állkapocscsont helyére ültettek. Láttam a tükörben, nagyon szép volt, szinte észre sem lehetett venni a beavatkozást. Már majdnem jöhettem haza, amikor kiderült, hogy a sebet elfertőzték, ami állandóan gennyedzett. De nem én voltam akkor az egyetlen. Többen is elkapták, és valaki ott azt mondta, hogy a nővéreket is be kellett volna oltani, mert tőlük, vagy általuk kaptuk el. A főorvos viszont – aki engem műtött – azt mondta, hogy ez a sugárkezelés következménye. Szerintem ilyen nincs, hiszen többeket megfertőztek. De ő a mai napig ragaszkodik az álláspontjához.
 
– Mi történt ezután?
– Újabb műtét következett, amelynek során összevissza vagdaltak. Kéttenyérnyi bőrt vettek le a karomról, és a lábamról, amit az államra varrtak, az eltávolított, fertőzött rész helyére.

Az első műtét során kipótolt állkapcsot kivették, de ezúttal nem tettek a helyére semmit, viszont hátul levarrták a nyelvemet. Ezért nehezen tudok beszélni, és bizonyos hangokat nem tudok képezni. Két hónapig voltam bent a kórházban, és egy orrszondán keresztül tápláltak. Lefogytam hetvennégy kilóról negyvenháromra. És amikor végre hazaengedtek, újra begyulladt, lett egy tályog a szájüregben, és az államon kívül is keletkezett kettő. Akkor a gyógyfüvekhez fordultam, mindenfélét kipróbáltam, és használt is. Azóta minden bajomra megkeresem a természetes gyógymódot.
 
– Szó sem volt arról, hogy plasztikai műtéttel helyreállítsák az állát?
– Nem. De én felkerestem egy másik orvost a Honvéd Kórházban, aki megígérte, hogy elvállalja a műtétet. Ez a sebészprofesszor a Rókusban is szokott operálni, és jól ismerte azt a főorvost, aki engem műtött. Azt mondta, előbb konzultál vele. Megtette, majd közölte, hogy mégsem vállalja az operációt. Kiderült, a szövetek annyira elhaltak, hogy nem lehet hozzányúlni. Ez viszont valóban a sugárkezelés következménye. Könyörögtem neki, hogy legalább valami olyan implantátumot tegyen be, ami lehetővé teszi, hogy beszélni tudjak, de nem volt hajlandó erre sem. Az én orvosom meg azt kérdezte, amikor kontrollon voltam nála legutóbb, hogy mit szeretnék az arcommal csináltatni. Hát mondom bármit, hogy ne kelljen rejtegetni. Ő nem látja, hogyan nézek ki?
 
– És feladta, hogy találjon egy olyan sebészt, aki meri vállalni a kockázatot?
– Nem, most hallottam egy kiváló orvosról, aki egy ismerősömet műtötte Szegeden, hozzá szeretnék elmenni.
 
– Hogyan viseli, hogy bár az egészsége rendbejött, de folyton kendőben jár, és rejtegetnie kell az indokolatlanul eltorzított állát?
– Én ettől függetlenül nagyon jól vagyok. Egyetlen pillanatra sem hagytam el magam. Csak néha zavar, hiszen megnéznek az emberek. De nagyon szeretek itthon lenni, sütni, főzni, kirándulni, elmenni a rokonokhoz, olvasgatni… Mindent szeretek. Csak az bánt, hogy a férjem nincs velünk.